(Bővített kiadás)
2024
MOCSOLÁDIA végét nyitottra hagytam, mivel már írás közben megfogalmazódott bennem a történet folytatása. Aztán amíg Borbás Zoli rajzolta az illusztrációkat, megírtam a mese második részét, mely a LÁNGOCSKÁK címet kapta. A két történet most egy kötetben jelenik meg, MOCSOLÁDIA I-II. címen.
Megszületik Vilma és a kiskanász gyermeke, Vilma hercegnő, azaz Kisvilma. A leányt minden olyan dolog érdekli, mely szöges ellentétben áll a hercegnőséggel: rókáknak eleséget visz, kalandba keveredik csapdába esett farkassal… Legjobb barátai a gólyák, a nádas, s persze, Jancsi bácsi, az egykori betyár, akit befogadott a birodalom.
A leány élete akkor fordul fel gyökerestől, amikor a tóban ismét megjelenik egy bestia, csakhogy ez egy kissárkány. Kisvilma és az ifjú sárkány barátságot kötnek. A leány a sárkányt nagyapja, az öreg király ódon kastélyának kemencéjében rejti el. Előbb-útóbb azonban kiderül az ottléte, amitől az öreg király és a hűséges szakácsné csaknem gutaütést kap. Ez persze nem gátolja meg őket, hogy cinkosságot vállaljanak a sárkány bújtatásában.
Az öreg király a kissárkányt Hábinak kereszteli el, utalva ezzel a birodalom tavát tápláló patakra. Hábi megszolgálja, hogy befogadták: a lángjával segít Márta néninek a tüzelésben, melegíti a kandallót, hogy az öreg király ne fázzon.
Az események akkor gyorsulnak fel, amikor arról érkezik hír, hogy a távoli hegyek óriásai el akarják foglalni a birodalmat. S mint hajdanán a gonosz sárkány ellen, ismét összefognak az emberek.
Talán nem nehéz kitalálni, de a háborúban döntő szerepe lesz Kisvilmának és Hábinak. S arra is következtethetünk, hogy a történet pozitív végkicsengést kap.
Mindenképpen köszönet illeti Alsómocsoládot, hogy ezekben a nem túl könnyűnek mondható önkormányzati időkben is áldoztak a könyvre!